A devizakölcsönökkel kapcsolatban egyre több, sokszor eltérően értelmezett bírósági döntés születik. Ezek megértéshez szükséges bizonyos alapvető fogalmak, jogi intézmények megismerése és megértése.

Mit jelent egyáltalán a „devizahitel” szerződés? Milyen elemei vannak? Mit jelent egy szerződés érvénytelensége, mikor megtámadható és mikor semmis egy szerződés? Melyek a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei? Mit jelent az érvénytelenség kiküszöbölése, az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio) és mikor beszélhetünk egy szerződés részleges érvénytelenségéről?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel manapság a sajtóban, és ember legyen a talpán, aki eligazodik a jogszabályok és vonatkozó rendeletek sűrűjében. A kétségbeesett adósok minden reményt keltő információban belekapaszkodnának, ugyanakkor a témával kapcsolatos híradásokat, cikkeket figyelve nagyon sok tévhit és féligazság kering e körben.

A szerződés fogalmilag két vagy több személy egybehangzó akaratnyilatkozata valamely joghatás létrehozására, kiváltására.

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 198. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. 

Láthatjuk, hogy az állam elismeri a szerződések kötelező erejét, azonban itt is vannak kivételek.

Az állam által el nem ismert szerződések között megkülönböztetünk nem létező szerződéseket, érvénytelen szerződéseket és hatálytalan szerződéseket. Az érvénytelen szerződés létező (létrejött) szerződés, azonban valamely – törvényben meghatározott – oknál fogva nem alkalmas arra, hogy joghatást váltson ki. A devizahitelek köréhez kapcsolódóan az érvénytelenség, mint jogintézmény szorul bővebb magyarázatra, hiszen a kétségbeesett adósok egyre növekvő számban általában az érvénytelenség valamely típusát próbálják a bankokkal szemben a bíróságokkal elismertetni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Az érvénytelenségi oknak mindig a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Az érvénytelen szerződés lehet semmis (pl. ha jogszabályba, vagy nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik), vagy megtámadható (pl. színlelt, vagy feltűnően értékaránytalan). A két jogintézmény következményei azonosak, a különbség csak abban rejlik, hogy míg az előbbi a törvény erejénél fogva semmis, addig a megtámadhatóságra bizonyos feltételekkel, és bizonyos ideig lehet csak hivatkozni. Az azonban nyilvánvaló, hogy mindkét érvénytelenségi típusnál a szerződés érvénytelenségét – amennyiben az megalapozott - a bíróság mondja ki.

Az érvénytelenség jogkövetkezményei az eredeti állapot visszaállítása vagy az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, tehát az érvénytelenség orvoslása, mely két következmény a bírói gyakorlat szerint egyenértékű. Bírói gyakorlat alapján lehetőség van arra, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállításának elrendelése helyett arról döntsön, hogy a szerződést megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilvánítja, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem szerződésmódosítással kiküszöbölhető.

Az eredeti állapot helyreállítása a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegyik fél köteles a másiknak kiadni mindazt, amihez az érvénytelen szerződés alapján jutott, amennyiben ez természetesen lehetséges. Ez a szabály a deviza-alapú hitelek esetében azt eredményezné, hogy egy elszámolási viszony keretében mindkét fél visszaadja azt, amit kapott, az adós tehát a teljes felvett hitelösszeget egyösszegben, míg a bank az adós által addig megfizetett törlesztő-részleteket. Bár az elszámolási viszony kereteiről – elméleti síkon – vitáznak a jogászok (egyes vélemények szerint a CHF-ban meghatározott felvett összeget a mai árfolyamon számolva kellene visszafizetni, míg más szakértők szerint az akkori forintértéket), az egy összegű visszafizetés mindenképpen megterhelő, sok esetben lehetetlen lenne az adósok részéről. Ezt fontos hangsúlyozni, mivel – véleményünk szerint - sokan fel sem mérik az érvénytelenségnek ezt a típusú következményét.

Amennyiben a szerződéskötés-kori állapotot nem lehet visszaállítani, úgy mód van arra is, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre érvényessé nyilvánítja, de ebben az esetben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

A harmadik – és egyben a devizahiteles perekben egyáltalán elképzelhető, illetve az eddigi tapasztalatok alapján a bíróságok által is preferált – megoldás az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, tehát az érvénytelenség orvoslása.

Mivel a napokban a sajtót megjárt peres ügyekben felmerült – és érzékelhetően értetlenséget váltott ki – beszélnünk kell a részleges érvénytelenség szabályáról. Mivel egy szerződés legtöbbször több oldalas, számtalan rendelkezést tartalmazó megállapodásként jön létre, így felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha csak bizonyos pontja, illetve pontjai érvénytelenek. A szerződés részbeni érvénytelensége miatt főszabályként nem válik az egész szerződés érvénytelenné. Ebben az esetben az érvénytelen (semmis vagy sikeresen megtámadott) pontok vonatkozásában érvényesülnek a fentebb kifejtett jogkövetkezmények, de a szerződés a többi pontjában él tovább. Ez alól csak azok az esetek képeznek kivételt, ha a felek az érvénytelen rész(ek) nélkül a szerződést nem kötötték volna meg. Az ún. fogyasztói szerződések a részbeni érvénytelensége esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész miatt nem teljesíthető.

Mint ahogy a sajtóban is nyomon követhető, a kétségbeesett devizahitelesek több úton indultak el a bírósági eljárások során, többféle kereseti kérelmek jelentek meg (amelyekben talán az egyetlen közös a fentiekben kifejtett érvénytelenség jogintézményének segítségül hívása) és ehhez kapcsolódóan is sokszor egy-egy ügyben teljesen eltérő bírósági ítéletek születtek a bírósági rendszer különböző fokain. Lássuk, milyen kérdésköröket, problémákat érintettek ezek a keresetek:

• A keresetek egy része vitatja azt, hogy tényleges, tartalmában is devizahitelezés történt volna. A keresetek jellemzője, hogy abban a felperesek álláspontja szerint a bank nem vett és nem adott el devizát.

• Bizonyos keresetek megkérdőjelezik azt, hogy devizahitel–e az a kölcsön, amit devizában számolnak el, de forintban folyósítanak és forintban is történik a törlesztése.

• A devizahitelesek egy csoportja az úgynevezett „árfolyamrés” kérdésével próbálja érvényteleníteni a szerződést. Ez a típusú érvelés is több irányban indul el. Van, aki az árfolyamrés (a folyósításkori vételi és a törlesztéskori eladási árfolyam közép árfolyamtól való %-os eltérése) tisztességtelen volta, illetve a tényleges konverzió (átváltás) esetleges hiánya miatt támadja (ilyen a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke, Kásler Árpád és felesége által indított kereset), és van, aki az árfolyamrés konkrét rögzítésének hiánya miatt támadja a devizahitel szerződését. Ez utóbbira példa a 2013 júliusában nagy port kavart kúriai ítélet.

• És végül, de nem utolsósorban a bírósági eljárások egy csoportja a devizahitelesekkel kötött szerződések bank által alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítása miatti érvénytelenség megállapítására irányul, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ebben az esetben viszonylag homogén csoportot képeznek azok a perek, amelyek a bankok egyoldalú, és a felperesek szerint indokolatlan kamatemelést tartalmazó módosítását támadják.

Reményeink szerint a jövőben blogunk – többek között - a különböző okok miatt indított kereseteket, bírósági eljárásokat járná körbe, segítve ezzel is a híradásokban sokszor bonyolultnak és érthetetlennek tűnő perek, jogi eljárások, fogalmak megértését.